Csigakoma

Nem ma esett meg velünk e kaland,
De még most is pikáns e kis falat.
Ermias és jómagam a két szereplő,
Lényegtelen, de kellemes az epizód.

A történet hőse az elivott jogosítvány,
Miért is tettük - az ok már halovány.
Ermias zsebében lapult a megfelelő összeg,
Aztán valamelyikünk fejéből kipattant az ötlet.

Menjünk, csináljunk valamit ma este,
Ami marad, az elég lesz a KRESZ-re.
Valahogy eljutottunk egy nájtklábba,
Beraktunk valamit a kotelező ruhatárba.

Beléptünk a titokzatos éjszakai életbe,
Beleszagoltunk a túlcsordult levegőbe.
Csak a légkondi volt, az érzelem hiányzott,
A lányoknak senki nem vett virágot.

Néztük a rúdon vonagló testeket,
A bugyijukba dugott ezreseket.
Valami ittunk, ami drága volt,
Éreztük, tisztességönkon nem ma esik folt.

Asztalunkhoz jött egy fiatal versenyző,
Nem volt az a tipikus kéjnő.
Meghívtuk őt egy ingyen italra,
Így készültünk a nagy diadalra.

Jól hangzik, ls igaz is lehetne,
De nem gerjedtünk valódi gerjedelemre.
Nem volt első, se hátsó szándék,
Mikor mondtuk, hazakísérjük, ha ráér.

Néztük tovább a műsort záróráig,
Nem kerestünk utat a hálószobáig.
Nem emlékszem jól a fellépőkre,
Sem a ritmusra hullámzó keblekre.

Bevésődött viszont a szürke csík a tenyéren,
Amely miatt nem csak vaj volt az aznapi kenyéren.
Engem lehangolt, bár amúgy sem ágaskodott,
Nem ez a szerelem volt, miről lelkem álmodozott.

Szívesen feldkeztem volna egy kéjnő keblébe,
Ha nem láttam volna rá a szürke tenyérre.
Maradt a drága pia, s a várakozás,
No meg némi csöndes ábrándozás.

Eljött a fázós hajnal, vele a záróra,
Már nagyon vártunk a fiatal lányzóra.
Haza kísértük egy éjszaki járaton,
Nem éreztük közben, hogy itt lenne az alkalom.

Beszélgettünk, próbáltunk jófejnek látszani,
A sármos fiatalt játszani.
Nem nyomultunk, csak beszélhettünk vele,
Nem is ez lett életünk legizgalmasabb éjjele.