Találkoznék a meg nem hallgatott dalokkal,
Ahogy hevernek a be nem váltott alkalmakkal.
Remény még van, bár fogy az esély,
Az se baj, ha igen csekély.

Ha minden dalt csak egyszer hallgat meg az ember,
A hallatlan dalok még így is akár a tenger
Özönlenek felénk, soha el nem fogyón,
Túl harmónián és dallamon.

Nem kell válogatni, csak befogadni őket,
Esélyt adni, hogy egyikük meggyőzhet.
Amíg rá nem szánom magam a változtatásra,
Esküszöm a jól bevált válogatásra.

Nem baj, ha vegyes mint a koldus szar,
Az se, ha monóban szól a hangfal.
Ha bekerül egy új, az se katasztrófa,
De csak, ha rá vagyok hangolva.