Lassú árnyékok járják a táncot
Halkan csörgetik a lélekláncot.
Nincsenek vágyak, nincsenek álmok,
Elszáradtak a ki nem nyílt virágok.
Lassan olvad a megszürkült hó,
Már régóta nem az a puha takaró.
Nem bújik ki alóla hóvirág,
A vakond is mirelitet rág.
Lassan kel a nap is, a holdat lesi,
Álmos arcát elfedő felhőjét keresi.
Választása nincs ébrednie kell,
Hiába teher jóideje a reggel.
Egy újabb nap a kopott naptáron,
Egyy újabb folt a pecsétes nadrágon.
Egy újabb nap, minek semmi értelme,
Az eleje épp olyan, mint a vége.
967. Tétovának tűnve
2017.02.02. 20:12 neagle
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr2012178066
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
