Nem álom, valóság az alábbi történet,
Főhőse azóta is kívánja a töményet.
Helyszíne egy orvosi rendelő, hogy hol az lényegtelen,
Többet beszélni róla tehát értelmetlen.

Fájások a borda körül napok óta,
Már csak a doktorovics segíthet rajta.
Hősünk elvánszorog a rendelőig,
Ott leül, s a lehetséges okokon tépelődik.

Közben az asszisztens sürög forog,
Fekete bőrszoknyájában könnyedén mozog.
Nincs rajta köpeny, korunk nővérkéje ő,
Egy igazi várótermi delnő.

Dekoltázsán szerelme neve,
Fűti őt a beteljesült szerelem heve.
A doktor úr int, a beteg befárad,
A vizsgálóból erosz illata árad.

Az anamnézis után a vizsgálat következik,
A beteg nem önszántából, de levetkőzik,
A szürrealitás árja lassacskán tetőzik-

Vérnyomás, szaturáció, meg EKG,
Ezt írja elő az orvosi kiskáté.
A félmezteln beteg fekszik az ágyon,
Innentől kezdődik az igazi álom.

Nővérke feketében, kezében zselével,
Elkezd foglalkozni hősünk testével.
Mint egy domina, úgy hajol főlébe,
Közben rákeni az anyagot betegünk testére.

Most rácuppantom magára a tappancsokat,
Akkor jó, ha érzi magán a szívó hatásokat.
Bőrszoknyás nővérkénk csak matat rendületlen,
Miközben szerelme neve csillog a szikkadt mellen.

Szolárium szítta bőre közelről még rémesebb,
Mosolya a sok festéktől érdekesebb.
Csak nyugalom, mindjárt készen vagyunk,
Aztán már csak az elemzéssel foglalkozunk.

Ne mozogjon, majd én megoldok mindent,
Rutinos vagyok, mozdulataimban hiba nincsen.
A beteg nem mozdult, amíg a hölgy rajta matatott,
Még csak titokban sem élvezte a pillanatot.

A vizsgálat sikerült, a beteg túlélte,
Kissé fellélegzhetett végre.
Letörölte magáról, a zselészerű anyagot,
Közben nézegette magán a szívás nyomot.

Felöltözött, hallgatta a doktor urat,
Közben aggódva kereste a kiutat.
Oldalát már nem a fájdalom, a kiváncsiság fúrta,
Hogyan tévedhetett egy ilyen álomba.