Talán a legtöbb, mi az élettől vágyható,
Az éppen jónál több el sem várható.
Miért kell mindig több, miért a folytonos vágy,
Miért viszonylagos mindig a látóhatár.
Válasz nincs, csak válaszok,
Hiányzik az egyetlen igazi ok.
Talán nem is kell tudnunk, csak a legvégén,
Mikor széljegyzet leszünk a sorskönyv lapszélén.
Nekem nem kell több, csak elégséges élet,
Mitől vágyra talál test és lélek.
Ennyi és nem több, minden más fölösleges,
Csak mi épp elégséges, az lehet tökéletes.
