Százezer kiizzadt sornyi versfolyam,
Ez már több, mint átmeneti idegroham.
Nem tudom milyen sors vár rájuk, ránk,
Hány sört ér még meg költoköri találkánk.
Lehetne élni nélküle, nem olyan ez mint embereknek a só,
De folytatni kell, fölösleges ezügyben minden szó.
Racionális okot keresve sem találok,
Mégis akad mellette százernyi ok.
Ki mit akar, ez most nem érdekes,
Demokráciáról álmodozni nem érdemes.
Nekünk egyszerre szuk és tág a keret,
Az antidemokrácia számunkra tökéletes.
Nincs szavazás, kimondott vétó,
A többség akarata nálunk nem béklyó.
Ettol szép ez a világ, itt mindenki bármilyen lehet,
A versírás járulékos dolog, de az egész így tökéletes.
