Okos emberek kegyetlen világát éljük,
Az elme erejét többynire csak féljük.
A jónál is jobb, a többnél is több kell,
A tökéletesség skandálása a legnagyobb teher.

Gyorsabb, nagyobb, erosebb, tisztább,
Sokáig sorolhatnánk még a listát.
Fejlodni kell, csak a változás végleges,
Lemaradni, kimaradni valamibol végzetes

Vagy annak tunik, az egész csak illúzió,
A valóságban a sello is csak víziló.
Elmék játékává teszik életünk,
Talán már nem is levego, mit lélegzünk.

Az életnek van színe, szaga,néha értelme,
Eleje és bármikor belövetkezheto vége,
Ez az ember egyik legnagyobb félelme.

Tán ezért csaphatja be az okos elme,
Elvakítja a tökéletesség ígérete.
Közben észrevétlenül hal meg körülötte az élet,
Az elme gyilkol, áldozata a lélek.