Valahol a feledés hálójával beszőve hevernek,
Ők, be nem váltott ígéretei az újévnek.
Buborékként fel, s elszökkenő fogadalmak,
A koccintás után mély nyomot nem hagynak.
Nem láthatók, de itt vannak közöttünk,
Momentum-mementóként keringenek körülöttünk.
Egyetlen sincs köztük, mely nem pótolható,
A vége mindegyiknek megjósolható.
Fogadok még egyet, utoljára,
Nem várok többé csodára.
Persze, lehet, hogy ezt sem tartom be,
Ha mégis eljön, állok elébe.
