Megsárgult képeken életlen arcok,
Tépett alakok, gyűrött sarkok.
A doboz tartja egyben az emlékeket,
Akkor is, ha halványul az emlékezet.
Határozottan, tétován, esetleg határozottan kétségbeesve,
Állunk a doboz felett, egy lehetséges ismerőst keresve.
A sok arctalan fej közül legalább egy akadjon,
Mely után kétely nem maradjon.
Ott vagyok, én vagyok, két percesen,
Ahogy tartom okos fejem peckesen.
Megvan a katarzis, ennyi ép elég,
Pihenjen tovább a doboznyi emlék.
