Nem kelek fel, legalábbis nem szívesen,
A mozdulat lassú, csak a reggel jön hirtelen.
Üres az aksi, tele a bugyor,
Arcomon erőltetett a vigyor.
A tavasz közeleg, messze még a nyár,
Arcomon lassacskán csorog a nyál.
Nem zavar, nem is tudok róla,
Éppen átfordulok a másik oldalamra.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
