Egy apró szakadással kezdődött,
A helyzet azóta csak tetőzött,
A parányi rés lyukká fejlődött.
Olyan mint egy feneketlen bendő,
Mit elnyel, az már veszendő.
A múltkor is ugyanez történt,
Kabátom megalkotta az örvényt.
Elnyelt, beszippantott, időnként kiköpött,
Ami tegnap megvolt, ma a hátamnál rejtőzött.
Unom az egészet, de mit tehetnék ellene,
Hiába mondom, nincs semmi értelme.
Marad a visszafogott morgás, a kutatás,
Eredménye többnyire csak némi tágítás.
Ki megunja a harcot kabátot cserél,
Az első feslésig győzelmet remél
