Kedves szavakkal leplezett bűnök,
Szépségtapasszá javított szemölcsök.
Nézőpont kérdése mára minden,
Hiszen igazi origó sehol sincsen.
Kegyes hazugságok hálójában fuldokol a világ,
Nincs többé helyes, csak járható irány.
Relatív életek, viszonylagos viszonyok,
A bűn bűnöcske, rózsaszínben mosolyog.
Torz vigyorok között ingázik a valóság,
Kopott kelméből dolgozik az úri szabóság.
A király meztelen, mégis mossa kezeit, ruháját,
Közben felrúgja saját játékszabályát.
