Itt a vége, elmúltak az ünnepek,
Egyikünk elhagyja az ötvenet.
Ynakras ő, ki útját járja konokul,
Ki látszólag semmiből sem okul.
Pedig nem oktondi, tanul, s tanít,
Pedig olykor kétkedve fogadjuk szavait.
Ötvenes lett, száznak a fele,
Főjön emiatt inkább más feje.
A világ öregszik, vele, nélküle,
De őt nem érinti meg a változás szele.
Vitorláját más erő dagasztja,
Földi hívság kevéssé aggasztja.
Követjük őt - reményeink szerint,
Fél évszázad szele minket is meglegyint.
Együtt leszünk újra széllel béleltek,
Napon, hóban, szélben, együtt érleltek.
