Bújkál a tavasz, élvezi a csöndet,Nem akar esélynél adni többet.Pálcáját eldugta jó mélyre,Nem vágyik, csak a télre.
Pihen, de csak a tökéletes varázsért,Az átmenet nélkül kipattanó rügyért.Szürkéből, sárból csinál aranyló tájat,Zárkózott emberekben ébreszt vágyat.
Megkésve bár, de kiterjeszti…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
