Egy percnyi néma felállással,
Emlékezzünk, ki közénk jött lámpással.
Ki elhozta nekünk a fényt a sötétségbe,
Ki segített, hogy ne essünk kétségbe.

Mikor már veszve látszott minden, nem volt remény,
Beletörődtünk, hogy az élet nekünk kegyetlenül kemény,
Ekkor jött, és fényt hozott a sötét éjszakába,
Elhittük, van még jóság ebbe a világba.

Születnek még jóemberek, nem halt ki a jóság,
Hol szeretet van, ott minden gond apróság.
Köszönjük neked, te világot megmentő,
Áldott legyen kezed, drága villanyszerelő.