Felkelek, zuhanyzom, kávézom, bambulok,
Öltözöm, fogat mosok, lassan elindulok.
Haladok a cél felé, lopakodó módban,
Mindezt télen nyáron, esőben hóban.

Haza érek, levetkőzöm, bambulok,
Vacsorázok, aztán lefeküdni indulok.
Közben történnek a dolgok, jók, rosszak egyaránt,
Futnak szemem előtt a csíkok, egyenesen, haránt.

Ennyi az élet, meg ami közötte van,
Amit nem említek, talán az a kaland.
Mi nem megszokott, rutinból történő,
Például, mikor észrevesz egy nő.

Esetleg két szónál többet is érdemes váltani valakivel,
Ilyenkor a találkozás nem viselendő teher.
A Föld forog a Nap körül,
Ha fény is jut ránk, az ember örül.

Ha krónosz helyett végre kairosz is jut,
Mikor lekünk testünkkel együtt fut.
Ilyenkor éledünk igazán újra,
Ezek miatt emlékezünk a múltra.