Évvégi fáradtság után itt az év eleji,
Kéne egy kis nyugalom, míg az ember ezt kiheveri.
Új év, új reménytelenségek, megszokott kudarcok,
Unalomig ismert, és olykor ismeretlen fölösleges harcok.
A kudarc erőt ad, megedz, felkészít a még rosszabbra,
A bölcs számít, felkészül rá, csak az bízik, ki ostoba.
Nincs rosszabb a beteljesületlen reménynél,
A félig tele, odakozmált ételtől bűzlő edénynél.
Inkább legyen üres, hisz erre készülünk,
Ha előre tudjuk, hogy fáj, kevésbé sérülünk.
Nem kell mosoly, megcsalnak a remények,
Addig jó, míg az éjszakák, s a szívek kemények.
