Kartársak, mai értekezletünk örömtel aktualitása,
Ynakras kolléga ismételt - bár eleget nem mondott - zsenialitása.
Új fejezetet nyitott a lelketlen szervetlen kémiában,
Ismeretlen elemet talált a már jól ismert periodikában.

Ezernyi mintát elemztetett az utóbbi időben,
Néha rossz szemmel nézték az analitikai műhelyben.
Fölöslegesen, senkivel sem egyeztetve a laborosokat feltartja,
Kedves Ynakras Úr, a kollégák előtt is, Mea Culpa.

Ön bebizonyította, hogy helye van a legnagyobbak között,
Poétikus vegyészként lelkének egy darabja a Pharmasszusra költözött.
Onnan egy kis ablakon áz lehet a Parnasszusra átnézni,
Pár versláb a különbség,átlépni nem kell félni.

Már csak az új elem nevét kell kitalálni a kollégának,
Hogy az örömhírt tudomására hozzuk a világnak.
Az ön által felfedezett anyag légnemű és láthatatl,an,
Indikátorként páratlan hasznosságú, de szaga kiállhatatlan.

Fel kell építeni hát egy külön épületet,
Hogy kevesen éljék át a kellemetlen révületet.
Ha beleegyezik, ön lesz az új osztály vezetője,
Természetesen külön lépcsőfeljáróval a tetőre.

Drága mérnök úr, addig is serénykedjen tovább,
Utódaink áldani fogják lábai nyomát.
A pénzen kívül jár hét hónap szabadság,
Addigra megszelidítheti újdönsült pegazusát.