Csöndes a kocsma, még a muslinca szárnya sem rebben,
A sörillatú nejlon függöny ámosan lóg, meg sem lebben.
A székek másnaposan pihennek az asztalon,
Várják, mikor jön el az újab alkalom.
Még a Hypó az úr, az alkohol sorára vár,
A helyiségben egyelőre csak egy óra áll.
Álmos reggel, olyan mint a többi,
Csak néhány perc, míg a csapos az első felest tölti.
Aztán beindul az élet, a tegnap már történelem,
A legtöbb hullám elsimul az első töményen.
A béke bár idilli de sosem tart örökké,
Napszálltával a végső szó újra az ökölé.
