Két hatalmas mell, ennyi maradt bennem,
Háborog is olykor emiatt lelkem.
Lehet, hogy ő volt a Petrik legnagyszerűbb tanára,
De egy maréknyi "Effesbe" beletört bicskája.

Idétlen kamaszok, kikről lepergett a tudomány,
Csak álltak, ültek, többnyire bután.
Harcoltunk egymással, s a fizika lett a vesztes,
Közben azért beszaladt jónéhány egyes.

Háború volt, melynek csak vesztesei voltak,
Szerencsére a csatatéren nem maradtak holtak.
Sebet ejtettünk egymáson, de nem maradandót,
Ki-ki megkapta a másiktól az útravalót.

Drága Ólomcici, legalább nevedet tudnám,
Talán elcsitulna lróelkemben a hullám.
Én megbuktam, de bukásom nem lett halálom,
Ő pedig onnatól nem volt többé tanárom.

Nagyjából ennyi történt, többre nem emlékezem,
Azt hiszem erre mondják, ez már történelem.