Fejlődik a világ, ez már nem a sötét középkor,
Ahol csak úgy, átgondolatlanul terjed a kór.
Nem válogatott, vitt mindent, mint a piros ász,
A fehér jeltől mindenkit kivert a frász.
Ma már más a helyzet, tudatossá vált a vírus,
A falu előnyösebb helyzetben van, mint a város.
Tudja jól a parányi rész, hol arathat igazán,
Hol talál több áldozatot, ha végigmegy a főutcán.
A vidéki ember, pláne ha jobboldali, nemzeti,
A pandémiát könnyebben legyőzheti.
A liberális urbánus viszont igazi veszélyforrás,
Nem segít azon a legerősebb védőoltás.
Városi népség maradjék hát otthon,
Csak akkor gyüjjék, ha túl leszünk a sokkon.
A vírus őket követi, tudván ők a jobb áldozatok,
De mi lesz, ha mégis megkedvelik a parasztot.
Ne kockáztassunk, intelligencia ide, vagy oda,
Ne a mai legyen az utolsó vacsora.
Tegye mindenki a dolgát csábítás nélkül,
Nehogy csak egy maradjon - mint a Hegylakóban - végül.
