Kamra mélyén lapul egy karton liszt,
Megvette a jó asszony, ki a tutiban hisz.
Nem érhet semmi baj, hisz van kenyérnek való,
Akkor is lesz még, mikor elolvad majd a hó.
Rizs is kell, meg cukor, ja és tészta,
Ilyenkor tán még a tücsök sem léha.
Gyűjtöget az emberfia, telik a spájz,
Jól jöhet, ha elér minket a váltóláz.
Elégedettség önti el az ember lelkét,
Szemével simogatja tucatnyi lisztjét.
Álmában fehérlik a táj, de nem a hótól,
Fejrázva emlékezik ez időről az utókor.
