A sors, és a döntőbizottság igazságot tett,
Neagle barátunk végre méltán kitüntetve lett.
Eddig szerényen megbújt, háttérben rejtezett,
Mostanra világos lett, a back offic mily kincset rejt.

Csendben, észrevétlenül elhárít egy kiber támadást,
Majd mint ki jól végezte dolgát, iszik egy Tátra teát.
Mellé kortyol egyet termoszában lévő kávéjából,
Próbál kívül maradni ebből a világból.

Kopolyai remete, ki végre társra lelt,
A titkos szerelemről lehullt a lepel.
Ha ideje engedi versel is olykor,
Talán érdemeihez méltón emlegeti majd az utókor.

Bár mostanában mostohán bánik múzsájával,
Nem kínlódik sem rímmel, sem pedig verslábbal.
De talán nem lesz örökké hűtlen szerető,
Életében elfér mindkét nő.

Az egyikkel megosztja földi életét,
Másikkal tovább megy a Parnasszus felé.
Így lehet csak, másképp el sem tudom képzelni,
Ver sírás nélkül - bármily nehéz - nem szabad élni.