Mint a mókus fenn a fán a makákó oly vidám,
Farkáról nem fagy le a mosoly.
Ha megzavarják őkelmét nagy ritkán,
Arca akkor sem lesz komoly.
Szabadon él, ővé a világ,
Neki nő fa, pompázik virág.
Ha elege van, csak röpköd ágról ágra,
Nem érdekli létéből mennyi van hátra.
Ha végzete mégis rácsok mögé vezérli,
Az állatkertben a lázadók életét éli.
Magasról tesz a gondozók szavára,
A ketec közepén, szó szerint szarik a világra.
