Árgyélus királyfi Tündér Ilonkára várva,
Lassan nem is tudta, mennyi ideje van még hátra.
Csak állt türelmesen, miközben a diófa csemetéje megvénült,
Még a legyőzött vasorrú bába is megszépült.
Árgyélus már épp új mesébe kezdett volna,
Ahol egy pontosabb tündért hozott néki sorsa.
De még csak a hol nem voltnál járt,
Mikor Ilonka egy felhőből alászállt.
Ne haragudj drágám, de találkoztam Helénával,
Vele együtt egy hihetetlen árleszállítással.
A glóriás hálóing, tudod, az a szexi,
Mit oly sokáig szoktunk kereseni,
Nos abból volt milliónyi színben, kedvező árban,
Nem találni ilyet hetedhét határban.
Azután az üvegcipellő, mit Hamupipőke lábán láttál,
Mit - ne is tagadd - nyíltan megbámultál.
Olyat is vettem, egy tucatot,
Most már élvezhetsz minden pillanatot.
Ezket mind miattad vettem,
Tudod jól, hozzájuk hasonlót mióta kerestem.
Így történt drágám, eddig csak veled törődtem,
Miattad plázáról, plázára repkedtem.
Jár nekem egy kis énidő, beláthatod,
Nem értem, a fogaid miért csikorgatod.
Te is olyan vagy, mint a többi férfi,
Ki csak hazudja, hogy szerelmét megérti,
A Valentin napról még nem is beszéltem,
Itt az alkalom, hogy áldozatot hozz értem.
Kell néhány jó gönc, meg lábbeli,
Mert Ilonkád jelenleg mindenki kibeszéli.
Légy türelmes, én is az voltam,
Mikor miattad annyit barangoltam.
Árgyélus vett néhány nagy levegőt, s csendben kifújta,
Közben elnézett az Óperencián túlra.
Rájött, itt szép lehet, okos nem,
Van úgy, hogy a legnagyobb hős is tehetetlen.