Leghatározottabban tiltakozom mindenfajta körülöttem kialakult cécó ellen,
A legkisebb felhajtást is mélységesen ellenzem.
Nem kell, hogy mindenki engem dicsőítsen,
Hisz enélkül is itt állok üdvözülten.
Nekem nincs messiás tudatom, egyszerűen beteljesítem sorsom,
Az egész Univerzum minden búját, baját a vállaimon hordom.
Nekem nem teher a végzet, csupán csak dicsőség,
Nem várom el, hogy nevem megéljenezzék.
Szerénységem példa nélküli, nincs még egy ilyen a kerek világom,
De engem ne ajnározzanak, azt ki nem állom.
Nem kell dicsőítő ének, üdvözlő kórus,
Nem hiányzik életemből az arany trónus.
Persze egy kis elismerő szózat azért nem árt,
Néha csak el lehet viselni a glóriát.
Talán némi szerény ünneplés a születésem napján,
Aprócska embercsoport, mondjuk amíg a szem ellát.
Szóval semmi felhajtás, csak amit gondolnak,
De gondolják meg, valamiért életben maradtak.
Szóval semmi felhajtás, fő a szerénység,
Úgy vélem ez nem olyan nagy kérés.
