Mindig csak úton, két megálló között,
Valahogy mindig a történések mögött
Lemaradva, vagy épp ellenkezőleg,
Esélye nincs a későn, vagy korán érkezőnek.
Mindig csak úton, olykor meg meg állva,
Sosem számolgatva mennyi van még hátra.
A lényeg, hogy legyen előttünk, mögöttünk,
Remény, hogy elmondhassuk egyszer, megjöttünk.
Addig is előre, hátra, esetleg bármerre,
Mindannyiunknak más a zsánere.
Olykor keresztezzük egymásét, mint végtelenben a párhuzamosok,
A lényeg, hogy a találkozásokra mindig legyen ok.
