Egy utca egy kapualj,
Egy lámpa egy kopott rajz,
Egy tétova félszeg mozdulat,
Egy mézillatú csók a fák alatt.

Szűk utcákban kitágult a világ,
Két szempár egymásban kereste a csodát.
Megfejtették a világ összes titkát,
A szerelem morzsáit két kézzel szórták.

Egymást keresve a mindenségre leltek,
Megszelídültek a nyugtalan lelkek.
Cinkosuk lett a világ szebbik fele,
Búvóhelyük sikátorok megannyi szeglete.

Felefedezték egymást s benne magukat,
Közös volt a vágy közös az akarat.
Ez volt a múlt az áldott kor,
Eszembe jut még ma is olykor.

Egy utca egy kapualj,
Egy lámpa egy kopott  rajz,
Egy tétova félszeg mozdulat,
Valaki keres valamit egy fa alatt.