Csigakoma

Fél kiló orda két meg hátizsák,
Egy ütött-kopott trolira szállt.
A pályaudvar felé igyekeztek,
Mert tiszteleték a menetrendet.

Jegyük nem volt, avitt szokás,
Jó lesz majd helyette egy kifogás.
Különben is csak pár megálló,
S oly messze van a lyukasztó.

Nem is volt gond két megállón át,
De ekkor két nő megunva az utazást,
Karszalagot húzott, s orvul megkezdte a mészárlást.
Bilet de calatorie, vagy valami hasonlót káromkodás

Hagyta el szőrös ajkukat,
S kiélni készültek vágyukat
Rajtuk , a szegény turistákon,
Az egész olyan volt mint egy álom.

Körbevették a két derék utazót,
Kértek tőlük lejt, vagy forintot.
Nem értem, ez vlt a kulcs szó,
Megvolt a tárgyalási pozíció.

Ekkor lett az álom szürreális,
A történet kissé teátrális.
Az ülésről két újabb utas húzott karszalagot,
S onnantól négy önkéntes kalauz próbálkozott.

Mókás volt inkább mint félelmetes,
Egy film jelenetének éppen tökéletes.
A rendező úgy döntött kicsit még bonyolít,
A helyszínre újabb szereplőket szólít.

Már hatan vették körül a két daliát,
Közösen keresték tovább a megoldást.
Legalább egy részét kikéne fizetni,
De hőseink elveikből nem akartak engedni.

Már csak egy megálló, hajtogatta a tapasztalt,
Remélem többen nem lesznek nem bírok magammal.
Kicsit gyűrték egymást, már csak megszokásból,
A következő megállón kiszabadultak a szorításból.

Leszálltak gyorsan, s véget ért az álom,
Hőseink túl vannak azóta hetedhét határon.
Megjártak néhány utat, s megjárták néhányszor.

De jól van ez így kell az álom s az utazás,
Jólesik néha egy kis méla ábrándozás.
Volt néhány utunk, s lesz is még talán,
Remélem felléphetünk még a troli ajtaján