Sorba rakva szépen rendben,
Reánk várnak a keresztek.
Most még egyformának tűnnek,
De ez az érzés rögvest eltűnhet

Amint válladra veszel egyet,
Azt hiszed a másét kéne cipelned.
Sikerült a legnehezebbet kiválasztanod,
Ráadásul a legfárasztóbb utat megtalálnod.

Így is van, mindenkinek a sajátja a legnehezebb,
El sosem hagyhatod, legföljebb kicsit leteheted,
Aztán menned kell tovább az úton,
Kicsit elmerengve a múlton,

Amikor még könnyebb volt az a kereszt,
Ráadásul hiába szeretnéd el nem ereszt.
Viszed hát tovább, s hozzá jó képet vágol,
Így próbálod átverni magad s a világot.