HTML

Csigakoma

Friss topikok

322 - Iron éden

2012.03.21. 21:17 neagle

Még egy utolsó erőfeszítés,
Már csak pár méter a kerítés.
Egy utolsó fröccs, egy végső pöffenés,
Aztán végül egy legvégső puha döccenés.

Egykor kilowattban mérték,
Ma csak kilogrammja érték.
Levesznek róla mindent, mi használható,
Már nem jó semmire,legfeljebb sajnálható.

Volt hangja, fénye, ereje,
Forgalmija,kiskönyve, kereke.
Hasította az aszfaltot, verte a hatvanat,
Őrületbe kergette a biciklis jardokat.

Az ideje közben lassan leáldozott,
A menetszélről már csak álmodozott.
Kevésen múlt,hogy nem Oldtimer lett,
De végül mégiscsak kilóra vették meg.

A lényegen ez már nem változtat,
Lelkét örökre elkerüli a kárhozat.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr34331602

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ynakras 2012.03.21. 22:23:23

Ügyes, frappáns sorok, jópofa rímek, remek. Az utolsó két sort feleslegesnek érzem.

csigakoma 2012.03.22. 11:38:58

Tulajdonképpen én is, de aztán mégis otthagytam.
Ezt a verset te ihletted. Amikor a Skodádat vittétek a roncstelepre és még utoljára saját lábán elgurult.

ynakras 2012.03.25. 18:53:28

Tényleg, az is milyen képtelen törtöénet: A családi Skoda, amit apám, miután rom let, nekem adott. Az első autóm. Azonnaé nagygenerált csináltam rajta a Maros utca közepén. Oda költözött Pakisztán. A Vidó húzta, a Bálna rimánkodott, hogy még mielőtt leadjuk legalább próbáéjuk meg, hátha beindul. Erre tényleg berőffent. Azért beadtuk s az árából jeggyűrűt vettem. Te mikre nem emlékszel!
süti beállítások módosítása