Egy kókusztekercset kérek, az olyan rejtélyes,
Tudom, Ermias egyszerűt kért, de ne legyél sekélyes.
Ez izgalmas, nem tudjuk milyen titkot őriz a tekercs,
E talány épp elég, ezentúl keresztrejtvényt ne fejts!
Ha édes, hát édes, ne légy fanyar,
Ez itt amúgyis a Dunakanyar.
Az ország szíve dobog itt valahol,
Nézd, a nénit, ahogy süteményt csomagol.
Titok övezi minden mozdulatát,
Érzem, ahogy közben vesénkbe lát.
Rendben vigyük azt a gyümölcsöst,
Csak ne légy végre olyan dühös.
A szándék a fontos, no meg a kaland,
Hisz az idő véges, az ember haland
Ó, fel hát, evezzünk tovább az élmények tengerén,
De vigyázzunk, nehogy ott találjuk magunkat Dunapentelén.
