Negyvenhárom éve rakódott szokások,
Rajtam maradt, rám száradt apróságok
Vesznek körbe, s szívják el erőmet,
Szívják ki belőlem lélek velőmet.

Levetném őket de, nem tudom hogyan,
Hisz azt sem tudom kik ők, s honnan
Miért pont ők találtak reám,
Miért iszom cukor nélkül kávém s teám.

Lekaparnám magamról boldogan őket,
De félek helyükbe hozzám mi nőhet.
Néha zavarnak, mégis el vagyok velük,
Félek csak rosszabb jöhet helyettük.