Csak a tétova pára játszik a vizen,
A felbolydulni készülő kas még pihen.
Csöndesek az árnyékok, tiszta az ég,
A hajnal békéjét még nem törték szét.

Az álom víztükre már lassan fodrozódik,
A reggel feszültsége lassan fokozódik,
Végül egy veréb szárnya töri meg a rendet,
Felrúgva ezzel a törékeny éjszakai csendet.

A nap már kapcsolgatja az égi lámpát,
De a kandelláber még tartogatja lángját.
Ismét egy új nap, talán újabb kalandok,
Valahol finoman húzzák a lélekharangot.

Még egy kis időt csak ennyit kérek,
Bár nem is tudom ettől mit remélek.
Minden áldott éjnek ugyanaz a vége,
Hunyorgó szemmel pislantok az égre.