Nem minden árokpart van tele ehető növénnyel,
A legszelídebb folyóban is számolni kell örvénnyel,
Folytathatnám megannyi le nem írt örökérvényű törvénnyel.
Nem teszem, hisz úgyis minden hiába,
Ki tudja mennyi, s hogyan van még hátra.
Addig is inkább reméljük minden papsajt ehető,
Minden, mi csillog, a legnemesebb drágakő.
Egy se kurva, mind királylány, mondta egyszer egy hős lovag,
Megmentett tucatnyi delnőt, miközben pácélján megcsillant a nap.
Aranyember, mondták neki, de ő csak mosolygott,
Tudta jól, fele sem igaz mit a nép róla összehordott.
Nem érdek nélkül teszi a jót, várja a hálát,
Idővel mindennek megkéri majd az árát.
Hisz nem minden papsajt, ami fénylik,
Az ördög is mindig a részletekben rejlik.
