Csigakoma

Rajzoltam egy kört, arc lett belőle,
Reám kacsintott, vidám lettem tőle.
Visszanevettem, de csak titokban tettem,
Közönség előtt nem volt hozzá merszem.

A megfontolt felnőtt, s az örökös gyermek,
Egymással jól s rosszul megférő ellenfelek.
Néha egyik veszít néha a másik,
Egyikük azonban folyton lázít.

Magam sem tudom melyik az igazi,
Gyerekként felnőttet játszani
Volt jobb, vagy most gyermeknek lenni,
Komoly helyzetekben nyelvet ölteni.

Egyszer tán kiderül, ha nem az se baj,
Addig is jó egy érintetlen magányos fal.
Játszani hívom, életre keltem,
A krétát utána táskámba rejtem.