Vaj, halkrém, hagyma,
Fűszer helyett zsolozsma.
Nem volt egyhangú mégsem,
Talán istené (is) volt az érdem.

Kerestünk szerelmet, földit égit,
Kerestük a tisztaságot, azt a régit
Mi talán nem is létezett soha,
Mégis az volt az ártatlanság kora.

Őszintén hittük, hinni jó és érdemes,
Néha az is belefér ha kicsit vétkezek.
Csöndes hétvége egy zajos világban,
Elvoltunk mint méhecske a virágban.

Mi voltunk a herék királynő nékül,
Mint sok minden ez is megszépült végül.