Óvatlan zsákmányok szelik át az éjszakát,
A vadász álmában is érzi a sűrű vér szagát,
Lesben állva várja a vágy hívogató szavát.
Felvillannak az éjszaka fényei,
Életre kelnek a vágy léha lényei.
Kit a kéj, kit a megszokás hajt,
Szárnyuk suhanása nem kelt zajt.
Az áldozatok önként rohannak vesztükbe,
A mámor lehel csókot ringó keblükre.
Ölelésben forr össze zsákmányával a vadász,
Eggyé válva fedezik fel egymást s az éjszakát.
391 - Éjszakai vadász
2012.08.29. 23:11 neagle
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr734740736
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2012.08.30. 20:02:57
Szabadulni kéne a rímtől, mármint nekem, de lehet, hogy neked is. A rímtől való szabadulás a költő "cold turkey"-e. Talána zért mondom modt ilyen expliciten, mert a szürreális képbe, amibe belemártottál, a rímek mintha egy alacsony pixelű mozaikká degradálnák a verset.
