Néhány DNS ésszerűtlen találkozása,
Eredményük fütyül a racionalitásra,
Haláluk kódolt, mégis vágynak a világra.

A születés és halál között van a lényeg,
Mindegy hogyan temetnek nem számít milyen a méhlepényed.
A köztes pontja az ami értelmet ad az egyenesnek,
A két végpont között így van értelme a végtelennek.

Születsz,hogy meghalhass,
Vagy születsz, hogy élj,
Az eredmény talán ugyanaz,
De a különbség nem csekély.

Minek a cécó, kevés egy emberöltő,
Véges az élet, s kinek ír a költő
Ha minden oly rövid múlandó,
S a tökéletes is csak torzó.

Ez van, ennyi jutott a halandóknak,
Nem sok, mégis több mint a pillangóknak
Kik csak szállnak virágról virágra,
Két bibe között csodálkoznak rá a világra.

Két DNS egyszer csak egymásba akad,
Elkezdődhet a régóta bevált folyamat.
A köztes megjósolhatatlan, a vég utáni ismeretlen,
Ettől lesz egyedi s szerencsénkre megismételhetetlen.