Egy szerelem a sok között,
Egy mihez volt némi közöm.
Egy HÉV-en kezdődött talán,
Ott látta meg a fiú a lyányt.
Tőről metszett magyar lány, Aranyos,
Igazi kan cigány, jóképű de bronzos.
Esélyük hosszú távon igen kevés,
A lány apjában nagy volt az ellenkezés.
Összejöttek mégis, hiába a tiltás,
Szerelükben mégis eljött a váltás
Kora, lecserélték a jóképű daliát,
Siratta szerelmét, átkozta sorsát.
Istenben s bennem keresett támaszt,
Látogatnom kellett hát a táncházat.
Mélymagyarok ősi szívvel, táncos lábbal,
Nem törődtek semmiféle kifogással.
Táncoltak és énekeltek összekapaszkodva,
Megpróbáltak engem is bevonni a mozgalomba.
Ellenálltam hősiesen, nem hatott rám az eszme,
De azért éreztem közben, kissé el vagyok veszve.
Mindenki táncolt, büszkén magyarosan,
Én pedig épp távozni készültem angolosan.
Szorult helyzetemből a véletlen mentett meg,
Kiszáradt torokkal,lélekkel a büfébe tévedtem.
Volt ott zene, zsíros kenyér s alkohol,
Olyan volt mint egy meghitt békés akol.
Hallgattam a muzsikát, ittam a bort,
Lélekben támogattam a szerelmes Ádámot.
413 - Leghujujabb kor
2012.10.19. 20:05 neagle
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr884858728
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2012.10.24. 18:54:13
Jól szórakoztam, eredeti humorán