Egy szerelem a sok között,
Egy mihez volt némi közöm.
Egy HÉV-en kezdődött talán,
Ott látta meg a fiú a lyányt.

Tőről metszett magyar lány, Aranyos,
Igazi kan cigány, jóképű de bronzos.
Esélyük hosszú távon igen kevés,
A lány apjában nagy volt az ellenkezés.

Összejöttek mégis, hiába a tiltás,
Szerelükben mégis eljött a váltás
Kora, lecserélték a jóképű daliát,
Siratta szerelmét, átkozta sorsát.

Istenben s bennem keresett támaszt,
Látogatnom kellett hát a táncházat.
Mélymagyarok ősi szívvel, táncos lábbal,
Nem törődtek semmiféle kifogással.

Táncoltak és énekeltek összekapaszkodva,
Megpróbáltak engem is bevonni a mozgalomba.
Ellenálltam hősiesen, nem hatott rám az eszme,
De azért éreztem közben, kissé el vagyok veszve.

Mindenki táncolt, büszkén magyarosan,
Én pedig épp távozni készültem angolosan.
Szorult helyzetemből a véletlen mentett meg,
Kiszáradt torokkal,lélekkel a büfébe tévedtem.

Volt ott zene,  zsíros kenyér s alkohol,
Olyan volt mint egy meghitt békés akol.
Hallgattam a muzsikát, ittam a bort,
Lélekben támogattam a szerelmes Ádámot.