Puha avaron lépked a halál,
Egy újabb végzetes táncra vár.
A zene s a ritmus mindig ugyanaz,
A végére  csak az utolsó lépés marad

Mely után nem tudhatjuk a következőt,
Csak próbáljuk megfejteni a sejthetőt.
A zenekar az utolsó taktusig játszik,
A karmester csak figyel nem ő irányít.

Kellék csak ebben a végzetes aktusban,
Az elmúlás köszön oda minden taktusban.
Valami véget ért, s talán valami kezdődik,
De az összesimulásnál ez még nem érződik.

Tökéletes egység, örökös szövetség,
Pecsétet rak reá az elrendelt vég.
Kéz a kézben a végső felvonásig,
Utolsó ölelés, mely kitart az elmúlásig

Mely nem valami, csak maga a teljes üresség,
Nem töltheti,csak megszüntetheti a szentség.
Vár e ránk valami a halálban
Megtudjuk az utolsó táncban.