Csigakoma

Verseket írni jó játék,
Az ismertség mellé ajándék,
Melyre nem tartuk igényt,
De el nem lökjük magunktől a fényt,
Ha ránk süt egy váratlan pillanatban,
Addig is maradunk négerek a parnasszusban.

Magunknak írunk, olykor magunk helyett,
S félve várjuk magunktól az ítéletet.
Belterjes kissé, de nekünk megfelel,
Szobrok vagyunk, melyen örökös a lepel.

A titok mely fűszere játékunknak,
Egy blog, melyen semmit sem árulnak.
Nincs hirdető, nincs szerkesztő, nincs cenzor,
Nincs irányelv, nincs elvárás, nincs mentor.

Írunk tovább, célunk nem a végtelen,
A szám mit közösen alkotunk szinte képtelen.
Ezer előtt eggyel, ez az új mottónk,
Ha elérjük, talán megemlít az utókor.