A megoldás egyetlen pont csupán,
A megestesült vágy valami után.
Sok van, csak az egyet nem lelik,
Ősidőktől kezdve hiába keresik.

Születés és halál közt félúton,
Bolyongnak mint fáradt ujj a húron.
Alfa és omega, és mindaz mi közötte van,
Az életet ném kértem a halált nem akartam.

Mégis jön mindkettő tőlem függetlenül,
Talán ha elfogadom, meglelem legbelül
Azt a szilárd pontot melyen lábam megvetem,
S a világot kimozdítva békémet meglelem.

A fix pont legyen a halál,
Mely előbb utóbb rámtalál.
Az élet ajándékát nem kértem, de elfogadtam,
A halált nem várom, de lassan belenyugodtam.

Ezzel a ponttal kifordítom a kifordított világot,
A kaszást legyőzni nem tudom, rajzolok rá virágot.
Megszelidítem őt, s vele együtt talán magamat,
Jobb híján elfogadom saját kis sorsomat.