A realitás diktálja életünk,
Lassan nem élünk, csak létezünk.
Kell valami, minek értelme kétes,
Logikusan nézve történetünk véges.
Az irreáils végtelen vonz mégis,
A valóság időnként halálra rémít.
Ilyenkor előveszem szürrelátorom,
Az utolsó jelenetet újra álmodom.
A végső vágás joga mindig engem illet,
Nem kell hozzá más, csak némi ihlet.
Álmodok sárgát, kéket, tajtékos fehéret,
A végén kiderül, a szürrealitás maga az élet.
554. Szürrelátor
2013.09.18. 20:53 neagle
Szólj hozzá!
Címkék: Címkék
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr205522908
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
