Csigakoma

Több mint félezer, bődületes szám,
Kevés közte mit alkotója másnak szán.
Szájber térbe felengedett bithalmazok,
Bárki láthatja, olvasókat mégsem akarok.

Valami belőlem olykor kiszakad,
Néha azt érzem, nem volna szabad.
Magamnak írok, társam a kemény mag,
Érdeklődő volt, de most már így marad.

Három író, kit nem vonz a hírnév,
Egy olvasó, ki akkor olvas ha ráér.
Ideje sosincs, legalábbis ritkán,
Ilyenkor elmereng az élet titkán.

Az írók szabálytalan háromszög csúcsai,
A tisztán elkötelezetlen líra fura urai.
Szabály csak egy van, nem lehet feladni,
Az sem baj ha verseiket nem lehet eladni.

999, a bűvö szám, aztán itt a vég,
Bár lehet, hogy folytatjuk ha nem elég.
Mi írunk, ő nem olvassa,
Ez költőkörünk alapja.