sanzon I.

Budai blues volt eddig a zsáner,
Finomodik a hobó más lehet sláger
Karcos sanzon serceg a bakeliten,
Túl harsog a kispolgári eliten.

Elismert mérnök, de másra büszke,
Mérgező pálinkát főz üstje.
Szabálytalan alkoholok, szellemes rímek jellemzik,
Parnasszusra nem készül, bár több száznyi verset ír.

Konformista lázadó, ki feszegeti a határt,
Ismeri, de bölcsességgel kezeli a szabályt.
Nem küzd vele, inkább megkerüli őket,
Szerető férj, de észreveszi még a nőket.



             sanzon II.

Jászberény, kollégium, ifjúsági szálló,
S még jó néhány  nem feledett megálló.
Lehel kürtje régóta nem szól már neki,
Bár van biztos pont, az eredőt még keresi.

Rejtőzködik sokszor, előlünk, maga elől,
Hallgat, de van véleménye a dolgok felől.
Nekünk ő jutott, mi pedig neki,
Találhatna jobbat mégsem teszi.

Városi remete, sőt fővárosi,
Csak az talál rá, aki keresi.
Digitalizált világában tiszták a hangok,
Többet hisz, mint amit valaha bevallott.