Csigakoma

Nyisd ki azt a nyavalyás ajtót!
(Im. P.Howard)

Egy fura figura áll bebocsájtásra várva,
A földi mennyország kapuja előtte zárva.
Mások kifelé igyekeznek, ő befelé menne,
E fura hely volt számára a béke szigete.

Engedjenek be, egyre csak ezt kiabálta,
De nem jött senki, hogy az ajtót kitárja.
Azt megszokták, hogy a bolondok bent vannak,
A kintről jövő hülyeség előtt értetlenül álltak.

Hogy jutott ide a legnagyobb tréfamester,
Van száz magyarázat csak az egy nincsen meg.
Félvilági alakokból teremtett világot,
A humor, csak saját életéből hiányzott.

Kalandos élete kész regény,
Melyből hiányzott a remény.
Parkett táncos Berlinben, potyautas kofferben,
Áthajózott Afrikába, de nem volt része tengerben,

A légióban is szolgált, tartja a legenda,
Igaz, vagy sem csak ő tudhatja.
Mindegy, hisz bárhová eljuthattunk vele,
Az is kinek sohase volt útlevele.

Rejtőzködő Rejtő,
Titkokat sejtető,
Humorán mindig ott volt a felhő.

Meghalt, mert nem hagyták élni,
Meghalt, mert nem szeretett félni.
Örökké él, minden mondatában,
Elfojtott, vagy kitörő kacagásban.