Jótékony takarót sző a szürkeség,
Távol a közel, szorít a messzeség.
Árnyék nélküli fények ülnek a tájra,
Megszűnik az előre, értelmetlen a hátra.
Előzmény nélkül felbukkanó körvonalak
Jelentik az irányt adó Ariadné fonalat.
A semmi matériája uralkodik a tájon,
Átlép minden nem látható határon.
A köd, s a hó távoli rokonok,
Mindkettő eltakar, s rabságba von.
Ápol, betakar, uralkodik,
Szélben, fényben visszakozik.
794. Ködben
2015.07.30. 13:42 neagle
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr57665628
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
