Az a baj, hogy agyon lett csapva. Szerintem föl se fogtad, mit ütöttél agyon, legalább százezer Ft eszmei kárt okozva a magyar irodalomnak.

Az az igazság, hogy hirtelen elment a kedvem a verstől. Nem akartam más vizekre evezni, nem akartam szellemes lenni, el kezdett untatni, és kész.

Alatta nem látszik az ég,
Fölötte kosz és sötétség.
A megtestesült praktikum, mely ápol s eltakar,
Szerelhető akkor is, ha csattog villámos zivatar.

Egy újabb fölösleges dolog, melyet használunk,
Ha szükséges meg is ideologizálunk.
Álmennyezet alatt mindegy mi van odakint,
Egy atomcsapás keletről, lepkefing.

A Szép Új világra azért kell némi dekoráció,
Bár mint szóltam, nincs benne ráció,
Miért ne látszhatnának ki pont a csövek?
Miért olya zavaró látvány belőlük egy köteg?

Álmennyezet, ó, jóságos ég,
Van aki imákat nyög alatta, van aki rég
nem hisz, de az izoláció mely közös,
S hogy mi a való helyzte kint, rég közömbös.

Egyrészt kikérem magamnak, mert nem kértél engedélyt. Másrészt átírni valamit könnebb, mint eredeti gondolatot megszülni. Harmad részt tetszik, jó lett. Mintha én írtam volna, jó kis stílusgyakorlat lett.

Most távlatból újra olvasva nem tudom már ki írt mit, de ez kuurrva jó.